Községünkről

Csicsó történetéről

Csicsó az Alsó-Csallóköz délnyugati részén, a Duna menti síkságon, 111-114 m tengerszint feletti magasságban, a  komáromi járás legnyugatibb pontján,  2950 ha területen található. Csicsó határában fekszik Keresztmajor, itt volt az elpusztult Kécs tanya és Erecs község.

A község határában már az őskorban letelepedett az ember, amit az itt talált régészeti leletek bizonyítanak: a legrégebbiek az eneolit időszakából származó leletek, a voluta és a zselízi kultúra telephelyei. A régészetikutatások során feltártak egy kanel-kerámia telephelyet szintén az eneolit időszakából, valamint szkita-barbár és latén telephelyeket is. A jelentős régészeti leletek közé tartozik egy feltárt római szarkofág.

Ősi település, már 1172-ben említést tesznek róla Sysou név alatt, amikor is   a pannonhalmi apátságnak adományozzák. Az apátság birtokait igazoló pápai okiratokban a község neve többször is előfordul: 1225, 1226, 1232-ben. Csicsó tulajdonképpen Komárom és Szolgagyőr várának, valamint egy sor kisebb nemesnek a birtokában volt. 1265-ben IV. Béla király Komárom várával együtt a vár földjeit is Walter budai kamarás ispánnak ajándékozta, s leíratta határait. 1268-ban a község Chychov név alatt szerepelt egy okiratban. 1270-ben Mihály, banai Gönyűi Mihály fia, itteni birtokát bérbe adta a pannonhalmi apátságnak, de a birtokok nagyobb része még így is Komárom várához tartozott. Megjegyzendő, hogy a község már a Duna melletti fekvése miatt is jelentős helynek számított, hisz sok halász lakóhelye volt. 1460-ban két Csicsót is feljegyeztek: Alsó  és Felső Csicsót. 1526-ban a törökök betörtek a meggyengült Magyarországra, s ez 150 évig tartó megszállásuk kezdetét jelentette. I. Ferdinánd király 1547-ben Felső Csicsót egy időre Ugrinovics  Vidnek ajándékozta. Alsó Csicsó viszont továbbra is királyi birtok maradt. 1562-ben Kis és Nagy Csicsót említenek, melyeknek tulajdonosa Paxy János komáromi várkapitány volt. Abban az időben az egész Csallóközben fertőző betegségek, járványok pusztítotttak, s emellett, bár ez a terület nem volt a törökök adófizetője, portyázásaik, fosztogatásaik nem kímélték az itteni lakosságot sem, melynek számára ez az időszak súlyos megpróbáltatásokat hozott. A csallóköz elnéptelenedett, csupán helyenként állt egy-egy viskó. 1630 táján Zichy Pál  bérbe vette a komáromi váruradalom  hét községét, köztük Csicsót.  Bár később egy rövid időre átengedte ezeket Puchaim János Kristófnak, de 1657-ben már ezt a váruradalmat és a várkapitányságot II. Zichy István vásárolta meg.  Így Csicsó ennek a nemzetségnek a birtokába került, s annak egyik fontos községe lett. 1644-ben Lippay érsek, majd 1657-ben Szelepcsényi érsek kiűzte Fél községből /mai szlovák neve Tomášov/ a reformátusokat, akik Csicsó egyik részében telepedtek le, s ezt Félnek nevezték el. 1681-ben az itteni református eklézsiát megszüntették. 1682-ben a Csicsó és Kulcsod közötti  területen zajlott a Thököly-féle felkelés egyik ütközete a felkelők és a császári katonák közt, melyben a labancok vereséget szenvedtek, s menekülniük kellett. 1715-ben  30 háztartást jegyeztek fel, amikor egy bírósági perben Zichy Péter az egész  Csicsót zálogként adta. Ezt a pert a feljegyzések szerint a Zichyek megnyerték.  Rajtuk kívül  laktak még itt olyan nemesi családok, mint: Csiba, Décsy, alsócsicsói Nagy, Pálffy, szilasi Végh, Vida és Vörös. 1787-ben 110 házat és 714 lakost írtak össze Csicsón. A 19. században a községből eltűntek a Csémy, Egyházy, Farkas, Győry, Hegedűs és Szabó nemesi családok. A legnagyobb birtokrészei itt a Zichyeknek voltak. Jövedelmező volt a földesúr Zichy gróf és a kuriális nemesek magánhalászata a Dunán és a tavakon. Megállapíthatjuk, hogy az akkor 970 lakosú Csicsó, fejlett községnek számított, főleg azért, mert itt volt a Zichyek székhelye. Az 1848-49-es magyar szabadságharc eszméi az itteniek között is visszhangra leltek, a honvédseregbe 15 csicsói lakos vonult be, akik a 148. Komárom-Vác zászlóaljba lettek beosztva. Csicsót 1863-ban tűzvész pusztította, s gyakran árvizek is pl. 1864-ben, 1865-ben, 1899-ben, amely megrázkódtatásokból azonban a helyi lakosok mindig magukhoz tudtak térni. A későbbiekben a lakosság  egy része felvette a polgárság öltözködési és egyéb szokásait. Működött itt posta, távíró, fogyasztási szövetkezet, gazdakör, népkönyvtár és anyakönyv. Az I. világháború szenvedést és bánatot okozott, a harctéren 45 helyi lakos vesztette életét. A háború vége után fejlődött a kisipar, a községnek volt saját hajókikötője. Azonban a II. világháború lehetetlenné tette a gazdasági fejlődést. 1944-ben a legnagyobb birtokrész tulajdonosok gróf Kálnoky Sándor , a pozsonyi Irgalmas Nővérek Rendje, Gáspár József és neje, Tárnok Sándor és neje, Tóth Dezső és Bödők József voltak.  A II. világháború 83 itteni lakos életét követelte. A háború befejezése után a község ismét Csehszlovákia része lett, de a nyugtalan időszak nem ért véget. A Kálnoky nagybirtok egy részét feloszlatták 80 szlovák család között , akiket Trencsén környékéről és Árva megyéből költöztettek ide, 1950-ig gazdálkodtak itt. A magyar nemzetiségű lakosokat megfosztották polgárjogaiktól, több családot Magyarországra  telepítettek ki, illetve csehországi kényszermunkára deportálták őket – ez 50  - 60 helyi családot érintett. 1949-ben újraindították a magyar nyelvű oktatást, megalapították az efsz-t, fokozatosan bővíteni kezdték a szolgáltatásokat, megalakították az engedélyezett társadalmi és kulturális szervezeteket. 1965. június 17-én, 10.00 órakor Kulcsodhoz közel, de még a csicsói határ kataszterében a Duna elszakította  a gátat, az egész  Alsó- Csallóközt elöntötte és  nagy anyagi kárt okozott: tönkre tette az aratás előtti gabonát, Csicsón 158 házat döntött romba és 105-ben károsított. A gátszakadás 20. évfordulóján emlékoszlopokat emeltek a Duna töltése melett.  A megrázkódtatásból a csicsóiak ismét hamarosan magukhoz tértek, felépült az egészségügyi központ, az alapiskola, az élelmiszer és vegyesáru üzlet, a vendéglő, az egyéni lakásépítés keretében több mint 300 családi ház és az új kultúrház. 1989 után a fejlődés nem állt meg, magánvállalkozások alaluktak, a Kálnoky család a restitúció keretében visszakapta törvényes birtokainak egy részét, a kastélyukat, amit még  Zichy István kezdte építtetni 1657-ben reneszánsz stílusban, a 18. században barokkizálták, majd a 19. század második felében neobarokk formát kapott.  Mivel 1945 után iskolává építették át,  a rendszerváltás után a Kálnoky-család a kastély épületét  felújíttatta. A kastélyhoz értékes park tartozik, melyet a 19. század második felében létesítettek.

Csicsó település régi házai a középmagyar vagy alföldi háztípus nyugati változatainak tekinthető. A parasztság viszonylag gyorsan polgárosult, mindez a lakóházak gyors fejlődését és átalakulását eredményezte. Ez tükröződik vissza a Csicsói Tájházban, amely mint egy 200 éves parasztház, többszöri átalakítással megőrizte eredetiségét. Berendezése szintén felöleli a falunkban   a mindennapi életben használt gazdasági eszközöket és szerszámokat. A csicsói Dunán évszázadokon át működtek vízimalmok, ahol gabonát őröltek, 1928-ban a villanyáram megjelenésével lassan elfogytak, a későbbiekben a gabona őrlést villany hengermalommal végezték. Az aranymosás is megélhetést adott hosszú éveken át,  sőt az 1930-as években a Csehszlovák állam hivatalosan gépesítve hajóról mosta az aranyat a Duna homokából. A halászat ősi mesterség a mai napig is. A komáromi Halász céhek elsárgult leveleiben említik a csicsói halászokat. A Dunai holtágak a mai napig a Böllő és a Mire Duna-ágak 1930-ig volt halászható. A Szakajtás – Lion tó a nagy árvizek következtében  alakult ki, amikor a falu lakói földdel töltött zsákokkal nyúlgátat építettek a már szabályozott Duna töltés köré, hogy a szakítást elzárja. Ez a mai tó kőtöltés alapja. A Szakajtás környékét behordták homokkal és föltöltötték a hami nádas egy részét, amit a csicsói gazdák megműveltek és szőlőt telepítettek. Ezt a tevékenységet ezen a területen a kertbarátok a mai napig folytatják. A Szakajtás jellegzetes növény és állatvilágával messze földön ismert Csicsói Holt Duna ág, a Lion, amely hazánk egyik legértékesebb természetvédelmi területe. A Csallóköz legérintetlenebb része.  A Duna menti flóra  egyik utolsó mentsvára  a 79  hektár terület, napjainkban a legszigorúbb ötös fokozatú védelem alatt áll.  Az ornitológusok, botanikusok, zoológusok nyitott tankönyve, Csallóköz gyöngyszeme. A Lioni-tó körül 1989-ben 6 km-es tanösvényt alakítottak ki. Napjainkba növekszik az idegenforgalom jelentősége, elsősorban a Duna menti érintetlen ártéri erdőségek, valamint a Dunamenti kerékpárút is vonzzák a látogatókat.  

Két temploma közül a római katolikus templomot 1660-ban, míg a református templomot 1788-ban emelték. A csicsói zárdát Kálnoky Adél grófnő építette1889-ben, Szent Vince rendi kedves nővérek laktak itt, de az 1950 -es évek elején el kellett hagyniuk Csicsót. 1992 után a törvényes tulajdonos, a Kálnoky család visszakapta az épületet, a későbbiekben a nagyszombati főegyházmegyének ajándékozta. 2020-ban az épület teljes renoválása után a kolostor szerzetesek otthonává vált.

Csicsón magyar tanítási nyelvű központi alapiskola és óvoda található, mely a szomszédos Kolozsnéma és Füss községek gyermekeit is fogadja. 2002-ben Gáspár Sámuelről nevezték el.  Jelenleg lakosainak száma 1206, túlnyomórészt magyar nemzetiségű. Csicsó lakói nemcsak a történelmükkel élnek együtt, közkedveltté váltak a szünidei nyári gyermektáborok, és a minden korosztály számára megrendezett futóversenyek, falunapok.